Felutes - Zenei Podcast

30 éves lett a grunge-korszak (öhömm... a seattle-i szcéna) egyik utolsó, igazán nagyot szóló lemeze, a Soundgarden Superunknown című csúcsműve. A néhai Chris Cornell által vezetett csapat zenéjében ott volt a Beatles, Zepp, a Sabbath, ám különleges hangszeres játékukkal, sokszor "furcsa" hangzásaikkal, váltakozó ütemmutatókkal és a mindezek fölött sikoltó énekhanggal egyedi, utánozhatatlan világot teremtettek. Közben pedig képesek voltak DALokat, sőt, világslágert is írni. A Felütés 82. adásában egy zseniális együttesről beszélgettünk, a Superunknowns nevű hazai Soundgarden tribute zenekar énekesével, Székely Marcival. Ha kedvet kaptatok, április 6-án a Muzikumban a banda a teljes lemezt el fogja játszani, ne hagyjátok ki!

Nick Cave szinte iskolapéldája a mindig megújulni tudó művész archetípusának. Több évtizedes kultstátusza egészen biztosan köszönhető annak, hogy muzsikájába legalább annyira belefér a punkos lendület, mint a mélyről jövő istenkeresés, de slágerlistás popduett is belefér az életműbe, mindez a csapongás pedig érezhetően egy belső vívódás (pozitívabb szemléletben - fejlődés) önazonos eredménye. Nemrég magyarul is megjelent interjúkötete "Hit, remény és vérontás" címmel, melynek fordítójával Német Róberttel beszélgettünk arról, kinek mit jelent az ausztrál prédikátor. A felvétel után másnap fogadott minket a hír, hogy Nick Cave és zenekara, a Bad Seeds nemcsak új albummal jelentkezik idén, de a lemezbemutató turné hazánkat is érinti.

Nagy kedvencünk volt a KETTŐNÉGY csatorna. Az egyik videójukból rémlett, hogy Dani is nagy INCUBUS rajongó, ahogy én is. Arra gondoltam, "bárcsak itt lenne velem" és beszélgetnénk egy jót az idén újrafelvételes kiadást is kapó, 23 éves 'Morning view' kapcsán. - "Benne vagy?" - kérdeztem... "próbáltál ilyet valaha?" - Nem még, de ha nem kell "Mexikó"-ig mennem, "délelőtt 11"-re ott vagyok. - felelte. - Remek, ha esik, felvesszük az "esernyőm alatt". Nos, a lemez egyikünknek sem "csak időszakos" dolog volt. Máig nagyon szeretjük. Jót beszélgettünk, szerencsére nem lett "visszhang"-os és nem került "vér a padlóra". "Körbe" értünk. "Örülök, hogy megismertelek", Dani! (Az "aqueous transmission"-t már sehogyan sem tudnám beleerőltetni ebbe a szövegbe...)

Amikor angol srácok a saját képükre formálják az Amerikából hallott fekete muzsikát, abból rendszerint valami nagy dolog születik. De hogy ez vezessen a Hard Rock születéséhez? A Felütés 79. adásában most a legendás Led Zeppelin jelentőségét tárgyaljuk, fókuszálva az együttes csúcsművére, a cím nélkül megjelent negyedik albumra. Zsenik vagy tolvajok? Mit gondolunk külön-külön a négy tagról? Mikor és ki sír a - bizonyos helyeken betiltott - Stairway to Heaven-re? Ja és újra együtt kedvenc párosotok!

Az ausztrál KGLW alig több mint tíz éve van a pályán, de ezalatt 25 nagylemezt és számtalan mellékprojektet kaptunk már tőlük a garage rockos debütálásuk óta. Pszichedelikus western sci-fi zene, öko thrash metal, szinti őrület, mikrotonális riffek - csak néhány stílus és hangzás, amit már csúcsra járattak és még koránt sincs vége a történetüknek. A világ egyik legkeményebben dolgozói kisembereiből álló zenekar humorával, vizuáljával és a dalokban elrejtett karakterekkel igazi univerzumot épít, melyben minden összefügg mindennel - vagy talán ezt az egészet csak a rajongók találják ki? Erről is beszélgettünk Csóka Ági (a.k.a. LADY / BIRD) énekessel, zenei újságíróval és gigarajongóval.

'Hogy lehet ennyit pofázni egy lemezről' c. műsorunk ismét visszatér: ezúttal Miki és vendége, Poniklo Imre (amber smith, The Poster Boy...) beszélték ki egy laza 3 órában a U2 1991-es klasszikusát, az Achtung Babyt. Azt az albumot, amivel az együttes (és zseniális produceri gárdája) újradefiniálta hangzását, mítoszt épített és ahogy egy másik nyolvanas évekbeli óriás, a 'tallica, képes volt felvenni a versenyt az akkor előretörő új, fiatal zenekarokkal is. Hogyan született meg a Légy karaktere vagy a 'One' klipje(i)? Túlértékelt vagy zseniális? Várhatunk még "csodát" tőlük? Ezekre is keressük a választ. Tartsatok velünk!

Joggal kértétek számon rajtunk és lassan mi is annyit ígértük ezt az adást, mint a TOOL anno a legutóbbi lemezét. Visszatértünk az ezredfordulóhoz és elmélyültünk a valós vagy kitalált vallási szimbólumokkal, legendákkal, matematikai megoldásokkal és mély, ám a viccet sem elhanyagoló szövegvilágával a világ egyik legfanatikusabb rajongói bázisát kiépítő négyes történetében. Megtudhatjátok, mi hányadán is állunk a progrock-al, mit gondolunk a lemezeikről, az őket körülvevő hype-ról és persze mesterművökről, a Lateralus-ról. Kommentben várjuk a Ti véleményeteket és sztoritokat az együttessel és persze az adással kapcsolatban. Zsenik, trollok? Túlértékeltek? Melyik lemezükre lehet a legjobbakat meditálni? Matek szakosok és énoki vallástörténészek, ez ma a Ti napotok!

Hihetetlen, de már több, mint 23 éve ordítja be minden rockdiszkó közepén egy hang, hogy "Cut my life into pieces...", mi pedig már 23 éve örülünk ennek és kölcsönzött riffjeiknek is. A Papa Roach a numetal egyik utolsó hajójaként indult és bár néha-néha cikis vizekre eveztek, máig szépen lengetik zászlójukat. Ügyesen haladnak a korral, folyamatosan alkotnak, pedig lazán eltűnhettek volna a korszak süllyesztőjében. A szokásosnál kritikusabb, ám a nosztalgiától mégiscsak meghatódott adás!

3 gitáros 3 lemeze, amik mentén haladva beszélgettünk újításaikról, technikáikról és egy csomó más dologról is persze. Neo-klasszikus dallamokkal sárkányokkal harcolás, földönkívüliekkel szörfözés, giccs, mágia és még az új Radics film is szóba kerül.

Vannak zenék, amik csak egy bizonyos geográfiai pontokból indulhatnak ki. Ilyen a stoner rock, amit sokszor a kultikus KYUSS-hoz és a sivatagi aggregátoros bulijaikhoz kötünk. Josh Homme azonban nem elégedett meg a beszívott, végtelen hosszú gitárriffekkel és életre hívta a QotSA-t, amiben bármi megtörténhet és bárki megfordulhat. Harmadik lemezükön csúcsra járatták a receptet, grunge ikonokkal és underground legendákkal bővítették amúgy is őrült csapatukat és felvették (egyik) mesterművüket, amivel egy MTV-s slágert is letettek az asztalra, amit kamaszként hallva, mi bizony nehezen tudtunk hova tenni. Na de mi lett aztán? Megszerettük mindketten? Kiderül a FELÜTÉS 69. adásából.

A világ egyik legnagyobb (szinti)pop slágere 1983-ból, ami még az 'Every breath you take'-t is lenyomta a listákról. Ez utóbbi információ ráadásul el sem hangzik az adásban. Ellenben az elkerülhetetlen '95-ös feldolgozás kapcsán szóba kerül Manson és az elmúlt évek eltörlő kultúrája és persze (ős-) Annie Lennox élményeink, Dave Stuart instrumentális dala, a Gyűrűk Ura, Bowie és még a Budapest Bár is. A Felütés 68. adásában a 'SWEET DREAMS are made of this'.

Minden évtizedre jut néhány olyan zenei produkció, amely megalakulásakor "csak" mérsékelt sikereket tud elkönyvelni, ellenben minden tettük, minden egyes velük töltött pillanat legendává válik, generációkat inspirálnak, műveiket tovább gondolja az utókor. Az 1970-es évek számára ilyen együttes volt a Joy Division. Ian Curtis frontember az elsők között mert szólni egy olyan mély egzisztenciális szorongásról, amelyet végül ő maga sem tudott feldolgozni vagy kezelni. A nagy eszmék véget értek, a rock 'n' roll, a punk többé nem a határtalan ifjúság, összetartozás és szabadság lehetősége, nem egy kiskapu, amellyel kiléphetünk a társadalomból. A dolgozó kispolgárnak, a szorongó családapának, a fiatalon is gyógyíthatatlan beteg költőnek nincs hova menekülnie ebből a világból. Az ismeretlen örömök örökké az ismeretlenben maradnak. A Felütés mai adásában téma a Joy Division.

Lemmyről mindenkinek van egy sztorija. Kissé nehézkes is valamit kezdeni ezzel a népmesei hőssel. Ahogy száguldunk bele a 21. század konformista sterilizációjába, napról-napra nehezebben hihető, hogy léteztek ilyen karakterek. Kerouac, Curver és Bukowski hőseire gondolok, akik bárhol képesek a társadalmon kívül élni úgy, hogy abban mindig legyen valami hidegrázós coolság. 50'-es évek, rock 'n' roll, Jimi Hendrix, hippikommunák, punk. Néhány címke, amelyhez Lemmy Kilmisternek már azelőtt köze volt, hogy a Motörhead zenekarral rögzítették volna legendás albumukat és a mai adásban általunk tárgyalt címadó szerzeményt, az Ace of Spades-t.

A kétezres évek elején nem volt nagyobb aktuális sztár, mint a hidrogénezett hajú detroiti Marshall Bruce Mathers III. Azaz Eminem. Mármint Slim Shady. A fékezhetetlen őrült. A Rapisten. Akiről Dre nem hitte el, hogy fehér. Aki ellen már Szikora Robinak se lenne ereje tüntetni. Az idén 50 éves, immáron a Rock & Roll Hall of Fame-be is beiktatott EMINEM ráadásul ma is menő, releváns, hivatkozási pont, aki bár néha félrelép, legtöbbször mégis töretlenül halad előre a maga 8 mérföldes útján. A Felütés Zenei Podcast legújabb adásának célkeresztjében a Marshall Mathers LP. Hogy honnan jött, hová tartott, milyen (sokszor megosztó) témákat feszegetett korszakos mesterművén, - ezeket próbáltuk meg kibeszélni ebben az adásban.

2022 karácsonyán elhunyt Maxi Jazz, a Faithless gitár és sportautó gyűjtő buddhista rappere. A brixtoni duó (...vagy trió? ...vagy kvartett?) több fontos elektró himnuszt is megírt és bár a 90-es évek egyik legfontosabb EDM produkciójaként tartjuk őket számon, hatásuk az egyetemes pop zenén is érezhető. Női DJ, a háttérbe húzódó producer, testvéri szálak és hatalmas szinti riffek. Legújabb 1DAL adásunk témája az egyszerre minimalista és mégis monumentális 'Insomnia' című alkotás.

Gyerekkorunkban szokás volt őket a Korn „kistesójának” tekinteni, mások úgy gondolták, hogy az említett nagy testvér ellopta a karrierjüket. Annak ténye, hogy a bakersfieldi srácok gazdasági értelemben jóval jobban teljesítettek, pusztán annak volt köszönhető, hogy az ő debütáló korongjuk egy évvel korábban jelent meg? Persze ezek a sztorik már régen feledésbe merültek, sokan talán nem is a karrierjük első felében ismerkedtek meg velük, hanem az ezredforduló utáni, egekig magasztalt, folyton kísérletező albumaikon keresztül szerettek beléjük. Mára a Deftones, az alternatív metálként aposztrofált zsáner alatt fut és rendkívül lelkes, nyitott közönséget tudhat magáénak szerte a világon. Ezt a kultstátuszt biztosan nem érték volna el, ha 2000-ben nem jelentetik meg formabontó harmadik lemezüket, a White Pony-t.

A kétezres évek elején nem volt elég csapás a zeneipar számára a Napster és hozzá hasonló fájlcserélők elterjedése, a kezdetleges közösségi média (élén a Myspace formabontó struktúrájával) újabb válságkorszakot hozott a 20. századi mintára épült óriásmogulok számára. A szakújságírók döbbenten nézték a kígyózó sorokat a Reading fesztivál egyik sátra előtt és nem értették, hogyan lehet ennyire népszerű egy Arctic Monkeys nevű friss előadó, ha még el sem indult a hivatalos promózásuk. Beköszöntött az új évezred, ahol a zene terjedése a szerző javára autonóm, de még bőven a naív hőskorban vagyunk, amikor nem az algoritmus látszólagos kiszámíthatatlansága dönti el a játszmát. Terítéken a 2007-es Favourite Worst Nightmare, a kétségtelenül korszaknyitó Arctic Monkeys második korongja.

Emdzséj. Dzsekó. Májkel. Senkinek nem kell bemutatni a pop királyát, akinek nevéhez irgalmatlan sikerek, slágerek és a világ legdrágább és legnézettebb videó klipjei fűződnek. És természetesen legendák, botrányok, sosem rendezett ügyek, de az biztos, hogy amit a zenével tett, azt soha nem lesz képes semmi eltörölni. 1DALos adásunkban ezúttal az első kacérkodás a hardrock stílusjegyeivel, egy zseni gitárossal és producerrel megtámogatva: BEAT IT!

Kevés olyan kérészéletű zenei produkció van, amely (szigorúan véve) másfél éves aktív működése alatt akkora hatást tudott elérni, mint a Sex Pistols. Az a gondolkodásbeli- és közlésnyelvi újszerűség, amit a 70'-es évek közepén Angliában ők és követőik kinyilvánítottak, folyamatos viták, teóriák, részigazságok központi tárgyát képezik. Műbalhé, vagy őszinte költészet? Hiába keresünk rajta fogást, nem fog összeállni a kép. Egy biztos, hatásuk a mai napig érződik az öltözködésben, zenében, médiakommunikációban, dizájnban. Ezekből az ellentétes gondolatokból rittyentettünk, egy röpke kétórás adást! Enjoy!

A Szovjetunió felbomlásának talán nincsen egyezményes himnusza, ellenben Neil Young 1989-es szerzeménye egészen biztosan megragadta a kor emberét és hangulatát. A Rockin' in the Free World gyakorlatilag a Berlini fal lebomlásával egy időben jön ki, zaklatott és zajos hangzása pedig már elővetíti a 90-es évek zenei forradalmát. Ellenben hiába a himnikus felhang, a dalszöveg kőkemény kritikája a nyugati szabad világnak, annak minden létező problémáját megénekelve. Legújabb adásunkban kiveséztük az idén 33 éves szerzeményt és annak illusztris szerzőjét.