24.hu podcastok

Ezekről a témákról beszélgetett Kereszty Éva orvossal, Filó Mihály jogásszal és Kovács József orvos-bioetikussal Bánszegi Rebeka.

A New York Times vezető filmkritikusa nem ír több filmkritikát, szerinte már elvesztette jelentőségét. A Star Wars, a Marvel és a többi filmes univerzum korában tényleg megszűnt az értelmes vita? A streaming miatt elvész a moziélmény? A Netflix algoritmus miatt nincs szükség már a kritikára? A 24.hu filmkritikusai vitatják meg a témát.

A halálból egyszer már visszatért, a dolgokhoz való közét aztán újra megkereső író gondolatainak folytatásával zárjuk a Nincs rá szó podcast első évadát.

Kanjo Nada a Budapest Hospice Ház pszichológusa. Hudák Delila ugyanott ápoló. Mindketten rengeteget vannak a betegekkel. Tóth Szabolcs, zeneszerző, szitárművész, a Belga és a Carbonfools zenekarok egykori alapító tagja pedig magát ösztönös kísérőnek tartja, aki már számos családtagja mellett csinálta végig segítőként az utolsó heteket. Kinek mi az indíttatása, hogy ezt a társadalmilag meg-, de anyagilag alábecsült hiányszakmát választotta?

A saját bevallása szerint egyszer már meghalt író iróniával varázstalanítja és súlyos mondatokkal teszi tapinthatóvá a halált podcastunkban.

Mit tehet egy szülő, ha a gyereke üvölt a fejfájástól, és azt kiabálja neki, hogy „anya, téged utállak a legjobban”? És milyen közhelyek miatt lehetetlen másokkal beszélni a gyermekhalálról?

Muszbek Katalin, a hazai hospice alapítója orvosok és hozzátartozók szerepeiről az élet végén.

Till Attila családjában generációk óta kísért a rák, emiatt elhagyta káros szenvedélyeit, hogy minél később találkozzon a halállal, amit az élet legnagyobb történésének tart. De hogy jön a humor a halálhoz?

Eutanáziáról, méltóságteljes pelenkázásról, a búcsúzó hozzátartozók és a haldokló között leosztott szerepekről és a gyász fajtáiról beszélgetünk a hospice ház pszichológusával, Biró Eszterrel.

Kell-e szégyellnie magát egy hozzátartozónak, hogy ha felszabadultságot érez szerette halálakor? Lehet-e vitatkozni egy végakarattal? Sokat látott hospice pszichológussal, Biró Eszterrel folytatjuk a Nincs rá szó podcastot. Az epizódban közreműködik Kovács Patrícia színművész.

Puzsér Róbert tőle szokatlan szordínós hangnemben beszél a környezetében látott halálokról, betegségekről, önvádról és félelmekről. Saját bevallása szerint elméletben jól modellezi a haldoklás és halál körüli dolgokat, de a gyakorlatban csődöt mond.

Hogyan tehető előre nyugodtabbá az élet utolsó időszaka? Hogyan oldható a halál tabuja? Csikós Dóra és fia, Merklik András több szerette halálát és búcsúját kellett, hogy végigkísérje – mostanra tudnak egyet s mást erről.

Feledy Péter megható nyíltsággal, melankóliával és humorral mesél meghatározó halálélményeiről, és arról, ahogyan megszakadt az a negyven év, amíg Monspart Sarolta a házastársa volt.

Egy hospice ház főorvosa a mindenáron gyógyításról, a nehéz kommunikációról, a kölcsönös hazudozásról és az eutanázia-turizmusról.

A Radnóti színházat vezető színésznő mesél a családról, ahol nem tabu a halál, és egy humorral átszőtt, pozitívba fordított, bensőséges búcsúról.

A négygyermekes Zsuzsát gyerekkora óta többször is megkísértette a halál, ötvenes éveiben, rákban halt meg. Az ő harcáról és elfogadásáról szól a Nincs rá szó következő epizódja, amelyben egy édesanyját gyászoló férfi is beszél utolsó közös időszakukról.

Mi megy végbe a szülőben, miután meghal a gyereke, és egyben marad-e aztán a család?

A rapper szülei elvesztéséről, a Covid-osztályon megélt félelméről és arról is beszél, hogy ő személy szerint egyáltalán nem akar az életbe belehalni.

Az élet végéről szóló podcastunkban a gyógyíthatatlan gyermekek elkíséréséről, felkészülésről, biztonságban megélt elmenetelről és a család gyászáról beszélünk egy, a területen dolgozó szakorvossal és gyerekápolóval. Az adást kísérő irodalmi részletek Ónodi Eszter hangján szólalnak meg.

Az első adásban Sváby András beszél a haláltudatáról és -élményeiről, szülei elvesztéséről. A búcsúzás fontosságáról, felkavaró és megnyugtató helyekről, valamint a legmeghatározóbb jelenetről az emberi méltóság kapcsán, amit valaha látott.